Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üdvözlünk a honlap nyílt felhasználású információs felületén!

 

Ne kíméld a billentyűzetet!   ;O)  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re: Ennyi?...

(kovacsp, 2013.01.31 16:23)

Ne légy kishitű!
A február még csak holnap kezdődik, két éve pedig március 15-én a Spaní Laz-on ünnepeltük :-) , lécen!

A koris lécet szívesen kölcsönadom, sajnos idén nekem lehet hogy kimarad a bordáim miatt. Marad a csoszogás, ott tudom tehermentesíteni valamelyest.
Szerintem diagonálra most ebben a tapadós-vizes dologban érdemes próbálni, és inkább síkon, mert enyhe emelkedőt már elég nehéz nyomni vele, visszakívánkozik! Az Ipolyparton, vagy más teljesen nyílt helyen még bőven van annyi hó, hogy nem fog talajt a léc.

Hol?...

(Balu , 2013.01.31 14:45)

Petike írta:
"A galibai út mellett hogy mentél?
Vasárnap én is mentem egy rövid szakaszon mellette, nagyrészt az árokban, de elég sz.r volt. Vagy most volt elég hó az aszfalton?"

Az út mellé feltúrt havon a kaptáros oldalon mentem egészen a becsatlakozó ösvényig. Roskadt alattam, de érezhetően jól tömörült.

kis éji zene..-

(kovacsp, 2013.01.31 07:59)

...helyett megint vízisízés.
A múlt heti kudarc után kihagytam a tornatermi edzést (a bordáim még semilyen ütődést, rázkódást nem bírnak), és este f8-kor mentem csúszkálni. Már amennyire a nagyon vizes havon lehetett.
Csak ide a ház elé, a sétányra, ugyanúgy három oda-visszát mint 23.-án. Most talán még lassabb volt, csak a harmadik körben éreztem, hogy haladok is valamennyit.
A legelején még megpróbáltam elindulni az iparvágányon a homoki szőlők felé, de ott annyira roskadozott a hó a nyomban, hogy inkább viszavonultam.
És én is tettem egy kísérletet a korcsolyázó léccel, az egyik kis körön (a háztól a sorompóig) azt csatoltam fel, de nekem most nagyon nem jött be. Oldalra az előző nyomom jól tartott, de hátrafelé ugyanúgy csúszott mint előre, ehhez kellett volna karból ellentartani, de a bordáim ezt letiltották, így visszacsatoltam a pikkelyest. Persze lehet, hogy csak az volt a baj, hogy amikor egyszer Viktorék kölcsönkérték a lécet (Eszti téli triatlonozott vele valahol), akkor feltetettek rá valami spéci viaszt, és most talán az csúszott jobban, mint kellett volna. Igaz, a korizáshoz így kell, csak hát én most nem azt akartam.
Mindenesetre minden tiszteletem Andié, hogy koriléccel nyomja diagonálban a Nyírjes felé!

1x lenn 1x fenn

(kovacsg, 2013.01.29 22:26)

Szóval, tegnap amint az Peti már jelezte, próbálkoztam du. 3 óra felé, épp javában esett valami. A dohánypajtákig egész jól ment, aztán az első fölfelében már nem annyira akart menni a léc, a Nyírjeshez tartó patakvölgyben pedig már elég kásás volt, még a letaposott hó is. Azért a 7-es tavat megkerültem és a tavak déli oldalán próbáltam, de ott nagyon összegyúrt a talaj. Szenvedtem a 2-es tóig, ahol egy nagy keresztbedőlt fánál meg is fordultam, mert erősen tapadt. Visszafelé 3x álltam meg a lécem talpát takarítani, hol a betongáton, hol csak egy fatuskón, hol meg a dohánypajtáknál lévő kerítés drótján, de ez így elég heroikus volt.
No, ma elhatároztam, hogy akkor ezen egy kis waxszal majd segítek. Elő is kerestem a kb. 2 éve Krakkóban vásárolt (vszleg lesiklólécre való) waxot és elkezdtem dörzsölni vele a lécek talpát (3 párnak is nekiestem). Ez ugyan valószínűleg melegwax, én meg hidegen csináltam, de azért csak került valami a lécek talpára. Aztán este 3/4 7-kor csatoltam, mert Andival úgy beszéltük meg, hogy az ő műszakja után megyünk még egy kört. Így fejlámpafényben vágtam neki (előtte rutinosan új elemeket tettem a lámpába, okulva Balu példájából). Most is esett valami. A tábornál Andi is csatlakozott, a tegnapi útvonalon mentünk a tavak déli partján aztán az ex-játszótérig (ma Füvészkert bejárat) ott fordultunk. Hát klasszisokkal jobb volt, az elején még túl jó is, mert a pikkelyes léc pikkelyeinél is bewaxoltam (vszleg azt nem kellett volna) ezért hátrafelé is csúszott. Később jobb lett, gondolom lekopott valamennyire. Persze, lehet hogy csak a hó volt jobb vagy hidegebb, bár helyenként most is kásásnak tűnt. A végén aztán cseréltünk lécet Andival (ő egy simatalpú korcsolyaléccel nyomja) no az megy mint a fene, mondjuk minden irányba, ezért erősen kell koncentrálni az iránytartásra.
Szóval ég és föld volt a különbség a kettő között.
Viszont jön a meleg ... :-(

Re: 1x lenn 1x fenn (waxolás)

(kovacsp, 2013.01.30 07:53)

Hétfőn igazából nem azzal volt baj, hogy kásás volt a hó, hanem azzal, hogy a frissen hullott hó ha nem elég hideg, akkor nagyon tapadós tud lenni. (-5 alatt már nem nagyon van ilyen probéma). Ez biztos valami fizikai jelenség, de a "rendes" sífutók, akik szabad stílusban nyomják, félnek tőle mint a tűztől, mert ha nekik kezd el tapadni a léc, akkor a szép korcsolyázó mozgás nagyon hamar atomjaira hullik. Persze vannak spéci vaxaik mindenféle hóra, már csak el kell találni, hogy az elkövetkező 1-3 órában milyen hóból lesz a legtöbb, melegszik-e vagy hűl a levegő, és hogy milyen ráncokat vet Mari néni jósserpenyőjében a holdtöltekor leölt fekete macska vére. Az agysebészet és a hadronütköztető működtetése OKJ-s tanfolyamokon is elsajátítható, de megtanulni jól waxolni, hát ahhoz egy élet kell. Legalábbis így mondják a nagyok.
Persze a magunk komótosabb tempójában már az is elég lehet, ha valamitől valamennyire csúszik a léc, legfeljebb lassabbak leszünk. Balu pl. korábban snowboardwaxszal nyomta, lehet, hogy a kacsazsír vagy a növendék gyík hája is megteszi :-)
Ja, Toncsi elbeszélése szerint a hétfői friss havat ő is megszívta...

A vágány mellett kérem vigyázzanak!

(kovacsp, 2013.01.29 21:31)

Az iparvágányra szerelvényt tolnak be!

A tegnapi erős kudarc nekem sem szegte végleg kedvem (ma beszéltem Gabival, és hétfőn ő is megpróbálta, de ő sem járt több sikerrel mint mi), sőt ma Zsuzsi is csatlakozott, bár az egyre vizesedő hó és a szemetelő eső simán magában hordozta az újabb kudarc lehetőségét.

6 után a ház elől az iparvágányon indultunk el, a vastag friss hó alatt még látszottak a pénteki és vasárnapi nyomaim, elég jól tartottak, és nagy meglepetésünkre teljesen jól csúsztak. Zsuzsi után már teljesen príma sínyom maradt. A Kábelgyár vasúti bejáratát elhagyva a Homoki-szőlők É-i oldalán mentünk tovább Kóvár felé, majd le délre, aztán keletre és vissza északra, ez egy teljesen szabályos téglalap lett így. Általában mindenütt új nyomot tapostam, általában még ott is ahol volt kocsinyom. Aztán az iparvágányon vissza a házig.
Zsuzsi is nagyon élvezte, ez így tényleg nagyon stabil nyom volt, bár nem gyors, de ezt ő nem is hiányolta. A kb. 4100 m-t 43 perc alatt tettük meg, de ebben nézelődés is volt.
Utána egyből mentem Eszterért falmászásra, úgy komplett sícuccban, aztán mire hazaértünk, Zsuzsi már kirobbantotta Lacit a számítógép elől, aki léccel a kezében várt, és vele is mentem még egy kört.
Elvileg mindezt töksötétben, de ha minden hazai sífutópálya így ki lenne világítva (a Kábelgyár nagyon nyomja), akkor boldog-boldogtalan síelhetne éjjel is.
És a párás időben a füstölgő-gőzölgő kivilágított gyár még majdnem szép is volt :-)

Hajnali hosszú...

(Balu , 2013.01.29 12:38)

A tegnapi keser-édes próbálkozás után elhatároztam, hogy legközelebb - azaz ma - a hajnali fagyot kihasználva optimalizálom a síelés paramétereit.
6:40-kor szürkületben, ködben és -5 fokban vágtam neki a túrának. Utam során javarészt szépen kijárt gyors nyomokon haladhattam, néhol újakat is fektettem (főleg Kincsem -puszta és Galiba között) és csak az utolsó 2-3 km-en kellett egymáshoz csiriszkálnom a léceket, de a lőtér után megint kellemesen kemény hó fogadott.

Az egész túra 15.5 km lett 2:53 alatt.
Hát nem egy olimpiai kvalifikációs idő, de nekem megfelel. ;O)

Az útvonal: http://hu.wikiloc.com/wikiloc/view.do?id=3914557

Re: Hajnali hosszú...

(kovacsp, 2013.01.29 21:16)

A galibai út mellett hogy mentél?
Vasárnap én is mentem egy rövid szakaszon mellette, nagyrészt az árokban, de elég sz.r volt. Vagy most volt elég hó az aszfalton?

Hétfő délelőtt...

(Balu , 2013.01.29 12:27)

... a tenisz-döntők megtekintése után vágtam neki havas mezőknek. Nagy kedvem nem volt, de Andinak megígértem, hogy frissítem neki a nyomokat a táborig (nekem már az marad, míg élek, a "Kiss Árpád" meg "Bajcsy"...).
Elérve a lőtéri kiserdőt, az addig tűrhető nyom az otthon mért -3 fok ellenére egyre jobban fogta a léceket és olyan letapadásokat produkált, hogy csak a gyors után-lépések és markáns bot-támaszok mentettek meg a hasra-eséstől.
A tábor közelében már kialakult bennem a "short cut version", így egészen a tábor nagykapujáig gyűrtem és onnan fenyves közepét átszelő, a régi szabadtéri színpad mellett futó felső úton mentem, ami a 6-7-es tó melletti WC-knél ér véget. A nagy lejtő ellenére alig kellett fékeznem.
Az egész nyírjesi erdőségben melegebb volt 2-3 fokkal, mint idehaza a Kolozsvári utcában, a lécekkel folyamatosan "hegedülnöm" kellett, mint egy tücsöknek.
Hazafelé összefutottam Andival, akinek a ciklámen színű láthatósági gatyója annyira sokkolt, hogy elfelejtettem megcsodálni az új szuper-cipőjét... ;O)
A vége 5.5 km lett, 56 perc alatt, de piszokul kinyomtam magam.

Napi tanulságok:
- a wax sem mindenható
- vagy hajnalban, vagy éjjel kell menni ilyen hóviszonyokban, amikor recsegnek a mínuszok.
- tapadós hóban inkább rövidebb, de tempósabb, intenzívebb túrát érdemes tervezni.

Ipoly-parti hóiszonyok

(kovacsp, 2013.01.29 10:44)

Igen, így, szigorúan v nélkül!
Vér, veríték, és könnyek, vagy inkább csiriz, méz és palmatex!

Pedig olyan jól indult minden, itthon az ablakon kinézve gyönyörű volt a vastag friss hó, lapátolásnál sem ragadt, így Lacit is rávettem, hogy míg Zsuzsi tornán van, mi nyomjunk egy laza kellemes örömsíelést.
A kamionparkolóból indultunk este 6-kor Őrhalom felé a gát tetején, és a mély hóban nem nagyon csúszott. Azért mentünk tovább, visszafelé úgyis jobb lesz! Egyszer lecsúsztunk a gát tövében hívogató keréknyomhoz, de kiderült, hogy az is az új hó alatt van, és nem gyorsabb, csak egyenetlenebb.
Miközben araszoltunk kelet felé, egyre jobban látszott, hogy ez bizony odafelé elég küzdős lesz, és talán el sem érünk a Háromdombi erdőig. Valóban, 35 percnél ugyanott fordultunk, mint én 25-én pénteken, csak akkor 40 perc alatt oda-vissza megjártam.
Nem baj, most visszafelé a saját nyomon jó gyorsan visszaérünk a kocsihoz, és nem késünk el!
Már odafelé is vakargattuk egymáson a lécek talpait, most újra levakartuk, nekiindultunk... ...és semmi. Nem csúszott, hanem néhány lépés után teljesen megállt! Még néhány próba, és kiderült, hogy a saját nyomunk most teljesen használhatatan, visszafelé is jött hát a nyomfektetés, csak sokkal fáradtabban. Az utolsó szakaszon még a kamionparkolót övező mély árkon és meredek rézsűn is átküzdöttük magunkat, csak hogy az utolsó 200 m-t a letaposott havon tehessük meg. Talán ennyi volt a tényleges síelés, a többi inkább a régi Delta-főcím alatt látható expedíciós mozgásra emlékeztetett, csak hóvihar nélkül.
Hát ez most nagyon lidérces volt, a tervezett habkönnyű 60 perc/8 km-es síelés helyett 70 perc/5 km-es küzdelem lett.
Hiába tudom én, hogy a friss hó nagyon tud tapadni, ha nincs elég hideg (most 0/-2 lehetett), de ezt most nagyon bekaptuk.
Nem baj, ma újra megpróbálom, hátha javul valamit, egyelőre a hideg is megvan hozzá.

Porhó Hessinnen ...

(kovacsp, 2013.01.25 10:27)

... a finn hómunkás jutott eszembe tegnap esti síelésemről.
A decemberben már bejáratott, de idén eddig hanyagolt helyről, a híd melletti kamionparkolóból indultam este 6 után.
A kedden megfagyott vizes hóra ráesett 8-10 cm porhó nagyon jó síelést ígért, és tulajdonképpen az is volt, bár a porhó vastagsága 0-25 cm között váltakozott, ugyanis a túl erős szél néhol felkupacolta, néhol eltüntette.
Mivel csak fékony felhőfátyol takarta el a teliholdat, így még lámpa nélkül is egész jól lehetett látni a 0 cm-es fagyott havas területeket, meglepetést csak a néhol (szerencsére ritkán) előforduló túl mély szakaszok jelentettek.
És hát a látvány: Szép dolog verőfényes napsütésben síelni, de a teliholdas porhónál kevés szebb van. Amikor néha eloszlottak a felhők, kifejezetten világos volt, visszafelé a saját árnyékomat kergettem, mint nyáron alkonyatkor biciklivel. Nagyon szép.
Sajnos két családi transzport közé beékelve most csak 40 percem volt, így nem jotottam el a Háromdombig, csak az előtte lévő hosszú egyenes szakasz elejére, így oda-vissza alig több mint 50 perc lett, pedig szívesen síeltem volna még legalább ugyanennyit.
Remélem hétvégén még marad a porhó, erdős részeken valószínűleg az eloszlása is egyenletesebb.
Hazainduláskor volt egy kis izgalom, az autó megpróbálta beásni magát a régi jeges hóba, de kis lapátolással kiszabadultam.
Ja, a rakoncátlan bordáim (kb. kettő) köszönik, megvannak, ezt mindig jelzik is, az ágyban forgolódni sem jobb velük, a szerdai tornatermi "edzés" meg abszolút katasztrófa volt, de a síelést egész tűrhetően viselik :-)

Re: Porhó Hessinnen ...

(kovacsp, 2013.01.29 10:11)

hülyeség:
40 perc alatt alig több mint 5 km lett (és nem 50 perc :-))

two in one / two

(kovacsp, 2013.01.27 19:48)

two:
Berámoltuk a léceket, vettem egy vékonyabb kabátot, kiálltunk a kocsival az országútra, ahonnan a többiek hazamentek, én meg újra nekiálltam a sínyomoknak. A nyílegyenes úton el az új irtásig, ott fel a vögyben a galibai mezőn a karámig. Eddig tartottak a pénteki és szombati nyomaim, de most mentem tovább fel a mező tetejéig. Onnan pedig el a Lipinye irányába a mezőn. És nagyon jó volt, a mezőn bármerre lehetett síelni, nem merült el a léc, nem csúszott el az alol lévő öreg havon, szóval príma expedíciós sízés volt.
Aztán a lipinyei nyereg előtti egyenesben kereszteztem a csesztvei utat, és a túloldali hómezőkön felkapaszkodtam a Csesztvétől É-ra lévő dombokra. Érdekes, hogy a műúthoz közelebb eső nyugati dombokon sem gyalog, sem keréknyom nem volt, de most nem is hiányzott. Odébb, a falutól É-ra már traktornyom is volt, megtaláltam a Pista és Toncsi által is említett új irtást, ami a Galiba felé néző oldal tetején van.
Aztán elértem a Kövecses-hegy tetejét, és bár a párás időben nem lehetett meszsire látni (a Nagy-kőt is alig), de azért szép volt.
Innen nagyon kellemes siklás jött az erdő széléig, a kis vadetetőig, ahol az ösvény bemegy az erdőbe. Kicsit nehéz volt a bokrok között a bejutás, utána meg jött a nagy meredek lejtő, amit a lehető legszélesebb terpeszű hóekével vettem, decemberről még emlékeztem a lejtő aljában keresztbedőlt fára. Így sima ügy volt.
Sajnos a völgy felé vezető ösvény korábban, még vizes-havas korában jól össze lett gyalog járkálva, azóta meg egy vérző vad is megjárta, így elég egyenetlen volt a hó, de lefelé nem volt nagyon vészes.
Aztán a patakvölgyben mentem Ny-ra, Szügy felé, egészen az Őzes-rét aljáig, és valóban, mot is láttam rajta négyet.
Itt majdnem É-ra fordultam, és mentem a kincsemi OFB földek házaiig, majd egy mezőn át Kincsemre, és már vissza is értem az indulási pontig. Ekkortartottam a délutáni síelésben másfél óránál, és a délelőttivel együtt már bőven elég is lett volna, de hát még haza is kellett jutni.
Szerencsére a délelőtti príma nyomokon egész phentetően lehetett haladni, végig a vadaskert kerítése mentén, majd tovább egyenesen le a tavakig, fel a buszfordulóhoz, le a régi büfé helyéhez, majd a Homoki-szőlőkön és a kábelygári iparvágányon haza. (Pénteki fejlesztés, hogy a Sétányt kihagyon a végén, és egészen a házig az iparvágányon csúszok, ott a kutya sem jár.)
Hát nagyon elfáradtam a végére, a kis termosz teám is elfogyott, de a Marsszelek megmaradtak, csak valami túlcukrozott zselés gumicukrot tömtem néha magamba, igazi sportgasztronómiai csemege, bár egy wada-teszten lehet hogy nem menne át :-)
A délelőtti síelésünk 6,7km , a délutáni pedig 15,7km. lett, és a kettő együtt kb. 4 óra volt. Hát rég síeletm már ennyit egy nap (ha egyáltalán), de ezt a príma havat ki kellet hazsnálni.
És ahogy hazaértem, tíz perccel később elkezdett esni a hó, azóta is esik, és lepi el azokat a szép nyomokat...


bocs, túl hosszú lett, nem is hagyta egyben elküldeni

two in one /one

(kovacsp, 2013.01.27 19:47)

one:
Ma végre az egész családot sikerült betuszkolni az autóba, és mentünk Kincsempusztára, a tegnapi helyen hagytuk az autót.
Jó hideg volt, napsütés, szebb sem kellett.
A kincsemi szakasz után a vadaskert DNy sarkánál északra fordultunk, végig a kerítés mellett, aztán el egészen a régi játszótérig. A nyomokat néhol kicsit meggyalogolták, de szerintem két éve nem voltak olyan jó nyomok a Nyírjesben, mint ma.
A tojásszeletelős lejtőn is egész jól lejöttünk, csak Eszter hevert el az elején. A porhó most már nem is olyan nagyon por, és nagyon jól lehet benne irányítani a léceket.
Aztán a tavak déli oldalán mentünk kb. a "vízlépcsőig", és ott kanyarodtunk be a fenyvesbe, ahol a régi kisház helyénél akartunk felkapaszkodni, ahol Toncsiékba botlottunk, épp popsível készítették elő nekünk a pályát a lesikláshoz, Lacival le is csúsztunk egyszer, nem is volt olyan vészes, mint számítottam.
Aztán fent megkerültük a tetőn lévő lapos fenyvest, és ahogy elértük az É-D irányú utat, Zsuzsi és Eszter ment is visszafelé délnek, mi meg Lacival kipróbáltuk a tavak felé eső nagy lejtőt, aminek az alja az irtás miatt most eléggé be van akácosodva, de egészen simán le lehetett menni. Aztán mi is visszafordultunk a többiek után, és a vadaskert kerítésének sarkát elhagyva még tovább mentünk a fiatalos széléig, és onnatól a nyílegyenes úton mentünk vissza Kincsemre, a kocsihoz.

beavatás

(kovacsp, 2013.01.27 18:50)

A minap szóba került Toncsival a síelés, és azt mondta, hogy kipróbálná. Találtunk is neki cipőt, meg hozzá lécet és botot is, bár az utóbbi talán lehetne kicsit rövidebb is.
És szombaton negyed négy felé nekivágtunk az első métereknek, Lacival kiegészülve.
Kincsempusztán álltunk meg, a Füvészkert előtti háznál, és így 100 m után már rátérhettünk a múlt heti nyomokra, a porhó alatt nagyon jól megvolt, és jól vezette a lécet, jól csúszott. Laci vezette a sort, mi pedig utána. Ahhoz képest, hogy Toncsinak most volt először sífutóléc a lábán, egész szépen haladtunk, és amikor "hegynek fordultunk", akkor sem tiltakozott eléggé. Ugyanis amikor elértük a füvészkert kerítését, akkor balra, majd jobbra, nyugatnak fordultunk, és megnéztük az új irtást, a bombatölcséres fenyves helyét. Idáig még majdnem sík volt, de mentünk tovább délre fel a völgyben, az én pénteki nyomaimon. És még a nagy emelkedőn sem mondta azt, hogy itt aztán fel nem megyek, mert le is kell jönni, szóval felmentünk, és ahol elértük a volt galibai gyümölcsös DNy sarkát, ott fordultunk vissza, (onnan már látszott az új karám).
És visszafelé a lejtőkön is teljesen jól lejött Toncsi, pedig tartottam tőle, hogy ez kezdésnek talán még húzós lesz. Persz egyszer-egyszer letámaszkodott, de ez szinte sosem menet közben volt.
Aztán az új irtáshoz visszatérve a nyílegyenes utat választottuk Kincsemig.
Végig igen jó nyomokon síeltünk, az idő is abszolút barátságos volt, és titkon bizakodom benne, hogy hátha sikerül Toncsit megfertőzni ezzel a hülyeséggel :-)

Nyírjes

(Éva, 2013.01.25 22:27)

Sziasztok!
Ma du. akadt egy óránk, úgyhogy én is végre felcsatolhattam. A büfétől indultunk az 5-ös és a 6-7-es között. A Füvészkert felé mentünk a talált nyomon. Kár, hogy nincs kialakulva az a kultúra, hogy a nyom mellett sétáljanak. No de amúgy sem jutottunk messzire, mert Somán egy újabb cipő adta meg magát.
Vasárnap készülünk Dacov Lomba. De. 10 körül megyünk. Mikor jártatok arra? Tudtok esetleg árakat?
Üdv:Éva

Re: Nyírjes

(kovacsp, 2013.01.25 22:44)

Szia Évi!
Ezek szerint az alábbi leírásban írt nyomok egy része lehet, hogy tőletek származott.
Dacov Lom-ról sajnos csak annyit tudok, hogy van, esetleg Szász Viktort próbáld megkérdezni 30/7474098, ők a múlt hétvégén tervezték, hogy oda mennek, de nem tudom mi lett belőle

Nyírjesi nyombejárás és új nyomok

(kovacsp, 2013.01.25 22:40)

Fél négy felé indultam a Nyírjes felé, az inaktív kábelgyári iparvágányon, majd a Homoki-szőlőkön át a kutyák felé. Engem is megugattak, de a bölcs mondás szerint amelyik kutya ugat, az nem harap, bár lehet, hogy ez csak egy rosszul levont következtetés, és valójában a teli szájjal nem beszélek mondás kutyára adaptálva.
A régi büfé helye felé lejtő bőven rejtett izgalmakat a felgyúrt jeges alapjával, de végül komolyabb katasztrófa nélkül lejutottam rajta. És az aljában mindját sínyomnak látszó valamibe botlotttam, ami a tó felé vezetett. Aztán a túloldalon a fenyvesben meg is találtam a tulajdonosaikat, a Kovalcsik lányok, Detti és Anna jöttek lefelé léceikkel. Aztán fent megkerültem a kis fenyvest, majd rátértem a dél felé tartó nyomra. Elég jól össze volt járva, de megfelelően tartott, és csúszott is.
Amikor elértem a legdélebbi részre, ahol a múltkor balra, Kincsem felé fordultunk, most jobbra kanyarodtam. Két éve többször síeltünk arra Baluval, de most még nem volt nyom. Tehát jobbra mentem, aztán az út végén balra, el a frissel leirtott öreg fenyves sarkáig. És mivel a friss porhót még nem gyúrták fel, íy tovább mentem az irtás szélén, majd tovább szemben, a tavalyi nagy irtás felé. Arra számítottam, hogy a szélét elérve ősbozót fogad majd, és vissza kell fordulnom, de legnagyobb meglepetésemre a benne kanyargó út teljesen tiszta volt, és az irtás túlsó végén is lehetett tovább menni az erdőbe, pedig mikor tavaly arra jártunk, akkor teljesen átjárhatatlan volt az otthagyott gallyaktól. És az erdőben is jó volt az út, gondoltam még elmegyek rajta a nagy domb lábáig, aztán mikor odaértem, akkor mégis felmentem rajta, és a völgy tetején balra kanyarodtam a galibai nagy mező északi, alsó csücskéig, ill. a mellete lévő üszőkarámig. Múlt pénteken itt nyiffantotam ki a hüvelykujjam, azóta egész jól van, már majdnem rendesen hajlik. Azért most inkább kihagytam ezt a meredek dombot, és visszafordultam.
A saját nyomom nagyon jó volt, igazi élvezet volt lefelé, pedig mikor tavaly leirtották azt a részt, nagyon sajnáltam , mert az egyik legjobb síelő útvonal volt, de úgy látszik, még egy darabig marad is. Persze az irtásban hamarabb el fog olvadni a hó.
Aztán mikor visszaértem arra a pontra, ahol mehettem volna tovább Kincsem felé, akkor mégis a hazafelé utat választottam, így is már 80 perc körül jártam. Persze a vadaskert kerítése mellett azért elmentem a volt focipálya és a büntetőkör felé, és a Balu-féle tojásszeletelős kanyart is jól bevettem, a patakvölgyben pedig kicsit lejjebb újra ráakadtam Anna és Detti nyomaira, ezen mentem a tavak mellet. Aztán fel a buszfordulóhoz, majd le a Ridens mellett a volt büféhez, és onnan haza.
Majdnem pont két óra lett, és kb. 13,6 km
A múlt hátvégi nyomokat ugyan több helyen összejárkálták, de Balu keddi és az én mai síelésem után (és amúgy is) szerintem egészen jól síelhetők, érdemes arra járni.
Az új részt le dél felé pedig melegen ajánlom mindenkinek, szerintem nagyon szép vidék!
Sajnos nem tudtam megbirkózni az útvonalnak a googleearthmap-ból való ide linkelésével, így a fantáziátokra vagytok hagyatkozva...
Valaki ki tudna okosítani?

Ne bánd!...

(Balu , 2013.01.23 19:19)

Ma du 2-kor mentem egy nyírjesi kört, nagyjából ugyanazon az útvonalon, ahol legutóbb Petikével csúsztunk, csak ellenkező menetirányban. Annyival volt rövidebb a kanyar, hogy nem mentem a Füvészkert kerítésétől délre.
Így kimaradt a régi büfé előtti buckasízés (nem bántam!), a Füvészkert melletti tűzrakóhelynél sem játszottam el drótkerítésnél az "Öngyilkosság tojás-szeletelővel" c. melodrámámat.
A hó a lőtérig egész jó volt, onnan viszont tapadóssá vált, alig csúszott és ez végigkísért(-ett) az egész utamon. Meglepett, mert idehaza -3 fok volt, de az erdőben érezhetően melegebb volt a klíma.
Ja és a kutyák igenis megkergetnek! Miközben két korcs dög ott vicsorgott a lábam mellett és én csak arra vigyáztam, hogy ne dobjak egy hátast, a mami a teraszról mozizott. Rákiáltottam, hogy hívja már vissza az ebeit, mire tessék-lássék hívogatni kezdte azokat, de nem sokat ért.
A kiserdő mellett már nem faldostak felém, csak a földúton.
A botoktól szerencsére féltek.

A hó ragadós, vaxolni mindenképpen érdemes, egy kis fagyás és némi porhó jól jönne.

Jó hír: a Nyírjesi tó zsilipjén újra az ablakokon bukik be a víz, pedig még nem is olvadt el a hó! Remélhetőleg a Balaton is feltöltődik, mert az elmúlt nyáron botrányos volt! :O)

még kettő

(kovacsp, 2013.01.23 15:33)

mármint síelés:
Hétfőn az szinte egész napos eső nem sokat használét a hónak, de mivel hiányzott a mozgás, és akár futni, akár biciklizni sokkal rosszabb lett volna, így este síelni mentem. Nem volt igazi vízisíelés, ennél nagyobb pocsokban is síeltem már régen. (Meg hátrossz körülmények között futni és biciklizni szinte bármikor lehet az évben, de síelni csak ilyenkor, ki kell hát használni :-)
No nem mentem messzire, csak ide a ház elé a sétányra.
Először el a sorompóig, hátra arc, el a BSE pályáig, hátra arc, hazáig. És mindezt háromszor. A sétány kb. 950 m hosszú, tehát összesen kb. 5700 m volt, mozgásnak ideális. Régebben mikor egyszerre nagyon sok hó eset le, és nem akartam rengeteg nyomot taposni, akkor is csináltam már ilyen oda-vissza csalinkázást.
A hó tényleg nagyon vizes volt, de kevésbé volt lassú, mint számítottam, bár néhol már kikandikált a föld.

Kedden is csak este tudtam elmenni, de addigra rendesen megfagyott a hó. Ez pont a sétányon, a saját nyomomban volt a legrosszabb, aminek a pereme folyamatosan reszelte a cipőmet, de itthon örömmel tapasztaltam, hogy nem szedte szét.
A BSE pálya, Vágóhíd felé lementem a gátra, és azon el a hídig, meg vissza.
Hát ez sem volt ideális hó, a gyalognyomokban minden talpnyom másképp állt, és a dudorok most nem is lapultak össze a léc alatt. És egyenetlen volt a hó minősége, az aggszűz jeges hó hol elbírta a lécet, hol meg nem. Azok voltak a legjobb részek, ahol a keréknyomot telehordta az erős szél porhóval, ott szinte hangtalanul lehette haladni, csak a botok tüskéje nyikorgott.
Odafelé príma hátszél volt, így széthúztam, kigomboltam, feltoltam mindent, aztán forduláskor felvettem a szélállóbbik sapkámat, becsomagoltam magam és így teljesen jó vlt hazafelé is, nem fagyasztott át a szél.
Ez a síelés kb. 7,2 km és egy óra volt.

Ma reggelre aztán nagyon príma 8-10cm porhó esett, de még nem tudom, mikor tudom majd kipróbálni, ma sajnos nem valószínű.


« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30

Következő »