Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Futó Kalandok

2010.11.07

Kép

Üdv!

 

Ha van olyan futás-élményed, amit tanulságosnak tartasz vagy csupán bánnád, ha a feledés ködébe veszne, írd ide!

(beszerkesztem, ha vannak fotóid is, az még jobb...)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)))

(Andi, 2010.11.16 12:33)

A térkép alapján jól kiválasztottátok a legösvényesebb terepet...:)

Gratulálok Nektek ehhez a felejthetetlen, kalandos futáshoz...:)

Mellékletek

(Balu, 2010.11.13 20:09)

Térkép:
http://www.gyarmatisifutok.eoldal.hu/fotoalbum/terkepek/terkepek/original/43

A Zöld jelzés környékén:
http://www.gyarmatisifutok.eoldal.hu/fotoalbum/terkepek/terkepek/original/44

Novemberi futás No1

(Balu, 2010.11.13 18:28)

A mai napon három fős elszánt alakulatunk (Endre bátyó, Gyurci és én) dacolva a novemberi bágyadt napsütéssel és a bevásárlók élénk autóforgalmával Patvarc felé vette az irányt, hogy egy kisebb vagy nagyobb körrel ünnepelje e kellemes későőszi szombatot.
Könnyed, beszélgetős tempóban haladtunk, hamar túljutottunk Patvarcon és az azt követő emelkedő is könnyen ment. N.marcal felé már jólestek a lépéshossz-nyújtó lejtők, a részemről az izom-merevségből már sejtettem, hogy a rövidebb, 21 km-es verzió lesz számomra az ideális. Társaim ez ügyben még nem nyilatkoztak, végül is elég Szügyben dönteniük.
Még el sem értük a falut, amikor társaim is már a kisebb távval szimpatizáltak, de egy terep-variációval fűszerezve képzelték a méltó befejezést.
Mai ügyeletes főszopás-szervezőnk, Gyurci vállalta fel a vezér szerepét, amiért később sűrűn kért elnézést...
Az eleinte csak kissé csuszamlós, de határozottan emelkedő ösvény később dágványba fordult, mi viszont eltántoríthatatlanul trappoltunk előre, mivel ha nem is mindig futható, de legalább járható volt az erdei út.
Később kiderült, hogy valahol le kellett volna térnünk, de még ekkor sem gyanakodtunk, mivel a Zöld jelzés biztatóan virított a fák törzsén.
SZTOJ!
Nincs út, a Zöld is "elfogyott", de van vadcsapás. Bízva a "helyiek" terepismeretében az erdőbe vetettük magunkat. Gyurci szapulta magát, mi viccesen vigasztalgattuk, közben bukdácsoltunk a szederindák és csonka törzsek között, valahonnan a Zöld jelzés is előbukkant (ösvény nélkül).
Végre, áldott földútra értünk!
Néhány lazító mozdulat után újra futólépésekre váltottunk, a vizes homok már stabilan tartotta sima talpú aszfaltcipőinket (Endre előrelátóan félterepes cipőben jött; jobban ismeri Gyurcit, mint én?...).
Feltűntek végre Gyarmat házai, a távolból a víztorony hívogatott. Lábszáramban és combomban már most éreztem valami izomláz-félét, Endre is ilyesmit említett, Gyurci pedig diplomatikusan hallgatott.
A Komjáhty-Május1 utca sarkánál 19 km közös futás után búcsúztunk egymástól, de a napnak még nem volt vége: haza is kellett érnünk. Talán én jártam a legjobban az 1 km-emmel, két futótársam ennek még legalább a dupláját ügették.

Részemről a teljes táv 22.2 km lett, 2:30 alatt, amivel a terepviszonyokat és a kalandos intermezzo-t tekintve meg vagyok elégedve. :O)

Gyurci, ne aggódj, máskor is jöhetsz velünk, sőt vezetheted is a csapatot! :O)
Bátyókám, örülök hogy a múlt heti szenvedéseink ellenére újra bevállaltál egy közös futást.
Mindkettőtöknek köszönöm a részvételt! :O)

Édes kényszer...

(Balu, 2010.11.08 21:02)

Reménykedem abban, hogy ha jó példával járok elő, az oldja a gátlásaitokat. Ezért most megosztom Veletek a mai kalandos futásom történéseit.
A szombati hosszú és szintes futás okozta izomláz kiűzésére egy kis terepbringázást és laza kocogást terveztem a Tótgyarmati XCO hegyikerékpáros versenypályán.
Ruházatomat ennek megfelelően mindkét sporthoz igazítottam.
Alig tekertem túl az első kilométeren, az első kerekemből 2 cm-es tövis állt ki, ami további 1 cm-re hatolt a belsőbe. Defektjavító készlet persze nincs, mivel az a futásnál zavart volna.
Na most mit csináljak? Sok időm nincs, mivel délután 4-re a zsebtündérért kell mennem, alig két órám van addig.
Letrappoltam a faluba és - jobb ötlet híján - a polg. mest.hiv.-ba depóztam a löttyedt elsőgumis bringámat és a nélkülözhető ruházatot. egy réteg polárt, sisakot, szemüveget, kesztyűt.
Laza bemelegítés után újra kezdtem a kört, most már kocogva.
A pálya állapota a gazosodás miatt sokat romlott, de azért jól futható, kalandos terep. A fenyves-lejtőn több helyen is derékba tört fák torlaszolták el az ösvényt, emiatt itt futásról szó sem lehetett. Nagyon szaladt az idő, íy a teljes kör bejárására nem is maradt időm, az adótoronytól szinte esésvonalban ereszkedtem a falu irányába, majd a városon keresztül haza kocogtam.
Gyors fürdés és ebéd után elpöfögtem a bringámért, hazahoztam, majd - éppen időben - megjelentem az iskola udvarán. No, ez nagyon ki lett számolva! :O)

A futás távja 8.6 km volt (aminek kb felét igen technikás terep adta ki), 1:01 alatt teljesítettem.
Izomláz? Köszöni szépen, még megvan... ;O)

Börzsöny Őszi Futás

(Balu, 2010.11.07 06:12)

Ma bátyókámmal kocogtunk a Börzsönyben: Pénzásásról mentünk át a KékNégyzeten, majd a hullámvasút jellegű, de azért kitartóan emelkedő Sárgán, azután balra le a Piroson Királyházáig, onnan tovább - ugyancsak a Piroson - fel a Nagy-Mánára. Itt a patak mentén haladva eleinte alig emelkedett az út, később határozottan durvult a helyzet, már a gyaloglás is fájt, utána nehezen tudtuk rávenni magunkat már az emelkedők megkocogására is.

Nagy-Mána ma is csodálatos volt: a szikrázó napsütés ellenére a környező völgyek párában úsztak. Meleg, tavaszias szél fújt, jól esett szusszanni egyet.

Visszafordulva, a lejtmenetben - mint egy jó elektromos autó - szinte feltöltődtünk, alig éreztük a lábunkban lévő tizenegynéhány kilométert és a (számunkra) komoly szintet.

Királyházától a KékNégyszög javarészt dózerútján szuszogtunk vissza Pénzásásra.

Statisztika: 21.5 km / 1150m / 3ó9p (bruttó)

Legközelebb Királyházáról a PirosHáromszögön fogunk felmenni Csóványosig, azon hosszabb, de kevésbé agresszív felfelék vannak, le pedig a Nagy-Mána szirtjeit nézzük meg újra. Igaz ez kb 5-6 kili töblettel jár, a szint is ugrik még 200-zal, de az eloszlása kíméletesebbnek tűnik. :O)

Tudom, ezek nem túl fényes adatok, de nekem ez volt az eddigi leghosszabb, de főleg: lexintesebb futásom (a Gödöllői Terepfélmaraton 21.1km / 560m / 2ó20p volt)!

Folyt. köv. a jövő héten, Hollókőn. A táv 32 km / 990m szint... ;O)