Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sífutás

2010.03.14

 

 

Már a 40.-et taposom, ezért nem gondoltam volna, hogy lesz még olyan sport, amibe szívesen belekóstolnék. Szerencsére tévedtem.

Egy decemberi futásom alatt csúnyán lesántultam (pedig megvolt az alapos bemelegítés és a terep sem volt csúszós), egy hónapig csak virtuálisan sportolhattam.

A bő 4 hét eltelte után sem volt még 100 %-os a lábam, ezért kímélő programként a Nordic Walking-ot próbálgattam, de a havas-jeges talaj újabb sérülés veszélyével fenyegetett.

Kép   Ekkor irányult a figyelmem a sífutás felé: ez a teljes izomzatot megdolgoztató mozgásforma kevésbé terheli a szervezetet, mint a kocogás, a sílécek megvezetik a lábak csúszását, így az biztonsággal kontrollálható.

Nem kell hozzá más, csak egy alapszintű, olcsó felszerelés, pár centi hó és egy sík illetve enyhe lejtésű vagy emelkedésű, nem nyomvályús, kis forgalmú földút vagy ösvény.

Míg a sílesiklásra és snowboard-ozásra legalább fél napot kell szánnunk (mivel keveseknek adatik meg, hogy egy sípálya tőszomszédságában lakjon), a sífutás közvetlen lakókörnyezetünk közelében (a Budapestiek pedig némi buszozgatás beiktatásával a Normafánál) akár a hétköznapokon is végezhető.

Ráadásul még a felvonódíjat sem kell fizetnünk...

Sajnos eddig alig pár tucat kilométer "sícsoszogtam", így tapasztalataim korántsem nevezhetők átfogónak, de odakint még javában tombol a sífutó-szezon és talán akad olyan olvasója e témakörnek, akiben a hézagos tudásom is gyújtószikrát lobbant.

 

 

No de mi is ez a sífutás?

Két válfaját is művelhetjük, a klasszikusat és a szabadstílusút ("korcsolyázós" vagy "skating").

 

 

A klasszikus sífutás lécvezetése általában párhuzamos, kivéve a szűk ívű ellépéses kanyarodásnál, a nagy meredekségű emelkedőkön alkalmazott "halszálkázás"-nál és a lejtőkön alkalmazott "hóeke" fékezésnél.

A klasszikus sífutás kőkemény sport, de a mozgásvilágából fakadóan lehetőség van a kíméletes, laza tempójú síkirándulásokra, hátizsákos-termoszos erdei barangolásokra is.

 

Kép


Viszonylagos veszélytelensége miatt egyedül is végezhető, de az igazi ízét - és a nyomfektetés nagyobb hatékonyságát - a csoportos, baráti vagy családi síkirándulások adják.

Fektetett nyomok hiányában magunk is taposhatunk pályát, amit oda-vissza többször is bejárva egyre nagyobb sebességgel tudunk bejárni.

A lécek talpa nagyjából az első és a hátsó harmadnál csúszik (amit síkosító vakszolással is elősegítenek), a kötés alatti középső részen vagy úgynevezett pikkelyezést vagy tapadó waxot alkalmaznak; enélkül ellépéskor visszacsúszna a léc, alig vergődnénk előre, márpedig ez a célunk.

A klasszikus lécek hossza a testmagasságnál 15-20 cm-rel hosszabb, keménységét a testsúlyunk függvényében válasszuk meg.

A sífutók lábbelije gyakorlatilag egy speciális talpkiképzésű téliesített sportcipő, mely orr-részével kapcsolódik a síléc kötéséhez, de a sarok vertikálisan szabadon mozog.

A botok hegye különbözik a lesikló síbotokétól, újabban már a bot hossztengelyétől eltérő, kissé lefelé álló, fémtüskés végűek; ilyet keress, mert biztosabb a talajfogása, mint a régi, "szögesbot" jellegű konstrukcióknak. A bot hosszát a testmagasság 0.85-tel való szorzatával kapjuk meg, de ez nem szentírás: én személy szerint jobban szeretem a kissé hosszabb darabokat.

A botok másik fontos része a csuklópánt, -szíj vagy -heveder. Ebbe bújtatjuk a kezeinket és gyakorlatilag ezeken keresztül adjuk le a karjaink előrehajtó erejét, tehát fokozottan figyeljünk arra, hogy kényelmes és erős fokozatmentesen állítható legyen.

 

 

A szabadstílusú sífutásnál a sílécek csak a nagyobb sebességű lesikló részeknél párhuzamosak, ezen kívül az összes technika alapja a szétcsúsztató, korcsolyázó mozgás.

Ezzel nagyobb teljesítmény - azaz sebesség - érhető el, de jóval fárasztóbb is.

Hátránya, hogy szinte csak kezelt pályán alkalmazható, a mély szűzhavas terep nem alkalmas e stílus élvezetes művelésére.

A lécek teljes talpfelületen csúsznak, hosszuk a klasszikus léceknél valamivel kurtább, nagyjából a testmagassággal azonos méretű.

A sífutócipő a klasszikusnál valamivel merevebb, bokánál erőteljesen támasztott, mely a "korcsolyázós" technika hatékonyabb használatát segíti elő.

A "skating" botok valamivel hosszabbak, 0.9-cel szorozva a testmagasságunkat megkapjuk az ideális hosszt.

A sífutás szaktekintélyei szerint eleinte mindenképpen a klasszikus stílust érdemes megtanulni, aztán ha mind technikailag, mind fizikailag elég felkészültekké válunk, megpróbálkozhatunk a korcsolyázós sífutással is.

Mindkét stílusnak megvannak az előnyei és szépségei, érdekes módon a két tábor képviselői nem "fújnak" egymásra, sőt az olimpián láthatunk olyan versenyszámot is, ahol a táv első felét klasszikus, második részét szabad stílusban teljesítik, természetesen a két technika más és más léceket és botokat kíván, ezért a Forma1-et idéző "pitstop" beiktatása is szükséges...

Általánosságban elmondható, hogy a "skating" inkább a rövid- és középtávnál használatos technika, míg a hosszútávú futamokat (pl. a férfiak 50 km-es versenyszámát) még ma is klasszikus stílusban rendezik meg.

 

Kép

 

 

S Í T Ú R Á Z Á S   vagy   T Ú R A S Í Z É S  ? 


Sokan keverik e két fogalmat, pedig jelentős a különbség.

A sítárázás a síléceken történő túrázást, kirándulást, felfedezést jelent.

Ezt leginkább sífutóléceken, túrasível vagy lesikló léceken művelhetjük.

A sífutólécek közül a klasszikus stílusú pikkelyes talpfelületű lécek a legideálisabbak: a gyakran változó hóviszonyokat jobban tolerálják, mint az ugyancsak klasszikus stílusú csúszó- és tapadóvaxos típusok. A korcsolyázós stilusú lécek keskenyebb utakon, mély vagy eljegesedett hóban rapszodikusan csökkentik a sítúrázás élvezeti szintjét, azok inkább a kezelt pályákra valók.

A pikkelyes sífutó lécek viszonylag olcsók, ami a fokozottabb igénybevétel és a hó alatt megbúvó rejtett kövek általi sérülésveszély miatt sem elhanyagolható paraméter. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a konstrukció a sítalpak mindent járó "hegyikerékpárja".

 

A túrasí szélesebb, formailag a régebbi lesikló lécekhez hasonlít. A síkötésben a sarok rögzített, de általában egyetlen mozdulattal oldható, s ilyenkor a sífutó lécekhez hasonlóan csak az orrésznél rögzíti a lécet a bakancshoz. Ilyenkor a sarok magassága több pozícióban is állítható.

Az emelkedők leküzdésekor tehát a sarok szabadon mozog, a meredekség szögének megfelelően állítható a sarok magassága. A visszacsúszás ellen az úgynevezett "fókaszőr" véd, amelyet a talpra erősítenek.

Lejtőn a szalag eltávolítása és a síkötés fixálása után suhanhatunk lefelé.

Ehhez a stílushoz a kettős felhasználás miatt speciális síbakancs is dukál: felfelé a lábbeli szárának kissé mozognia kell, lesikláshoz viszont a hagyományos síbakancsok merevségére van szükség. A bakancs állításához semmilyen szerszámra nincs szükség, még a kesztyűt sem kell levenni: egy kis kapocs elfordításával válthatunk a kívánt funkcióra.

A túrasí léce, kötése és bakancsa jóval nehezebb, mint a sífutó felszerelés, változatosabb terepre nem ajánlom. A magasabb hegyek hágóinak, gerincének leküzdésére és az onnan történő lesiklásra tervezték.

Ez tehát a fejezet címének második felében lévő túrasízés.

 

A lesiklóléces túrázás előfeltétele a feljutás problematikájának áthidalása. Erre ugyanis a szóban forgó eszköz nem alkalmas, ezért felvonóval vagy gyalogszerrel - nem ritkán hótalppal - kell a kívánt magasságot elérnünk. Ezután a lesikláshoz már csak csatolni kell és jöhet az élvezet!

 

Mindegyik sítúrázáshoz szükséges némi, a sípályák védettségétől eltérő jellegű jártasság és gyakorlat,  aminek megszerzésekor mindig vegyük figyelembe a fokozatosság elvét!

 

Végezetül itt egy link, ahol a sífutó lécek keménységének egyedi jelöléseit találhatjátok (köszönet érte B. Balázsnak!) :

www.ski-willy.at/shop/shop_content.php

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Bp.

(orbán robert, 2014.01.31 20:35)

örömmel olvasom hogy 40 es tarsaim ismerkednek a sifutassal. en is 41 evesen kostoltam bele.valoban minden izmot megmozgato jo sport ez!!!

1024 Budapest, Tizedes u. 5.

(udvardy Gábor, 2010.07.25 16:19)

Szeretettel Üdvözöllek!

Örülök, hogy ilyen elhatározásra jutottál és meg is valósítottad. Nagyon régóta tervezem, hogy elkezdek sífutni, de eddig nem vitt rá a lélek, nem is akadtak partnerek, így maradtam a lesiklásnál, amit ugye csak akkor lehet végezni, ha van kellő mennyiségű hó. De idén tavasszal elhatároztam, hogy elkezdem. Vettem is egy felszerelést és mivel a Túratárs táborból kimosott az eső és az eltervezett további kerékpártúrámat is meghíusította, hirtelen beugrott a sífutás, majd mivel azért még messze a havas idő az északi gyaloglás. Hát így találtam erre az oldalra. Talán a kezdeti időben néhány jó tanáccsal tudsz szolgálni. Hogy Balassagyarmatra hogyan jutok el, hát azt nem tudom, de azért egyszer-egyszer biztosan sort lehet keríteni a dologra.
Tehát most csütörtökön a Norma fánál a helyem, közelebbről megismerkedem a Bozsik síiskolával, hátha ott is okosodom.
Egyébként 58 éves vagyok, aktívan kerekezek kb. 100 km távokat, túrázom, hegyet mászok.

Üdvözlettel:

Gábor